Érzékenyítő program: láthatatlan világ, hangok nélkül
Kapcsolatépítés segítségre szoruló fiatalokkal, idősekkel
A Soproni Tankerületi Központ támogatásával megvalósuló intézményi program
Környezetünkben sokszor találkozunk olyan fiatalokkal és idősekkel, akik látás- hallás vagy mozgássérültek. A hozzájuk történő viszonyulás tekintetében sok esetben tanácstalanul állunk: hogyan tudunk segítségükre lenni, mi az, amivel könnyíthetjük az egymás mellett élést, az együttműködést. Van olyan tanulónk, aki családi körben lát mintát a segítségnyújtásra, és van olyan is, aki az iskolai program keretében kap ízelítőt arról, hogy kell a támogatásra szorulókkal bánni.
A foglalkozásokat úgy szerveztük, hogy meghívott vendégeket kértünk fel: beszéljenek életükről, iskoláikról, munkájukról. Meséljenek arról, hogyan tanultak meg a „világban” boldogulni, és mi az, ami mindennapjaikban segítséget jelent számukra. A résztvevő – felső tagozatos – tanulók gyakorlatias kérdésekkel tették még érdekesebbé a beszámolókat. Ezután játékos feladatok következtek, ahol a tanulók is megtapasztalhatták, milyen nehézségekkel kell nap, nap után megbirkóznia a segítségre szorulónak.
Célunk, hogy tanulóink bátrabban közeledjenek a látás – hallás- és mozgássérült emberek felé. Jó hangulatú, sok új ismeretet adó együttlét keretében útravalóként élményeket és mintát kapjanak a másság elfogadásában, a segítségnyújtás módjaiban.
Láthatatlan világ?
Két gyengén látó és egy vak vendégünk volt. Előadásukból megtudtuk, speciális iskolában végtelen türelem és sok gyakorlás után tanultak meg önállóan közlekedni, fehér botot használni, elfogadni a vakvezető kutya irányítását, olvasni a braille-írást, elsajátítani azokat a módszereket, eljárásokat, amelyekkel minél nagyobb önállóságot érhetnek el. Hallottunk arról, mennyire fontos a tárgyak rögzült helye, amely számunkra a térbeli eligazodás alapja. Minden változás új tanulnivalót jelent, amit több-kevesebb munkával és gyakorlással tudnak megoldani. Megtapasztaltuk, nem látóként mennyire nehéz zoknikat párosítani, alkalomhoz illő ruhát kiválasztani, a boltban fizetni. A program sporttal folytatódott, ahol új játékot ismertünk meg: a csörgőfocit. Eleinte a csapattagok kommunikációja is nehézséget jelentett, majd a kezdeti bizonytalanságot az együttműködés váltotta fel, és a kapcsolattartást különböző hanghatásokkal próbálták megoldani. Bár gól nem születetett, a csapatok mégis emlékezetes küzdelmet vívtak.
Hangok nélkül?
Ezen a programon 3 siket felnőtt mesélt önmagáról, sorstársairól. Most is bebizonyosodott, hogy mennyi küzdelem és tanulás árán váltak olyan felnőtté, akik ép érzékszervű társaik között önálló életet élnek. Megtanultuk, hogy az ő kommunikációjukban a szájról olvasás és a jelelés a legnagyobb segítség. Egy film megtekintésénél pedig a feliratozás. A jelelés elsajátítása hosszabb folyamat, amely sok gyakorlást igényel. Meséltek arról, hogy a pályaválasztásnál ők főként kézügyességet igénylő szakmákat választhatnak. Ha beszélgetünk velük, szemben állva, jól artikulálva mondjuk szavainkat, hogy megértsék. Számunkra a képi világ különösen fontos információforrás. Játékos feladatként Most mutasd meg! következett, ahol tárgyakat kellett megfejteni. Ezután viaszkép festésére és néhány piktogram közös készítésére került sor. Mire végeztünk, a sportcsarnokban minden előállt a buborékfocira.
/Tóth Zsuzsanna/